Hiába mondod azt, hogy  te már mindent megtettél mégsem változik az életed… Ha nincs változás, annak akadálya csakis te vagy. Foglalkozz magaddal sokat, ne másokat nézz sóvárogva hova jutottak, milyen boldogok, dolgozz magadon rendületlenül…a boldogság, mindenkinek jár és a fejlődésnek soha nincs vége. Mindig van hova fejlődni… Ismerkedj tehát önmagaddal, hogy tudd ki vagy valójában…hogy a sok haragot, bizonytalanságot, irigységet és félelmet kiűzd magadból…hogy a helyüket átvehesse a derű, a magabiztosság, a jóindulat és az igazi tiszta szeretet…hogy aztán azt add mindenkinek. Mert csak azt tudod adni ami benned van…se többet, se kevesebbet… /S.N. Ildikó/

Újrakezdés

És íme újra írok a blog-omba. Anno mindig idézeteket írtam ide, de úgy érzem itt az ideje a saját gondolataimat megosztani.
MIndig van lehetőség újrakezdeni. Ez is egy ilyen...

Amikor újrakezdünk valamit, akkor érkezik hozzánk egy erő, amely arra késztet, hogy elinduljunk...ott ahol már lehet,hogy jártunk vagy arrafele, ahol talán még sohasem lépdeltünk...
A kezdés mindig tiszta lappal történik...túllépve a múlton, elfeledve az eddigi történeteket.
Az újrakezdést midnig egy nyugalmi időszak előzi meg...ahol kissé megpihenünk az új út előtt.

Indulj el,hogy megérkezhess...

Ígéret

Minden ígéret hazugsággá válik abban a pillanatban amikor nem tartod be adott szavad…ne ígérj könnyelműen, szabadabb lesz a lelked és hazugságtól mentes…ha mégis ígérsz, vállalj felelősséget minden egyes szavadért, tettedért, ígéretedért. Senkinek nincs szüksége az ígéreteidre…mert azokat mindig magadnak teszed…amint nem tartod be az önmagadnak tett ígéretet, belső bírád rögtön felelősségre von…ami rosszabb, mint a sok be nem tartott ígéret miatt mások számára komolytalanná válni…

Akkor is szeretlek, amikor szeretsz engem, akkor is szeretlek, ha nem gondolsz rám, akkor is szeretlek, ha megbántasz…akkor is szeretlek…mindig…mert a szeretet örök és feltétel nélküli.

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

                               (1956)

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolnivalója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle...

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!

Tudd meg: szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

A természetnek létezik egy Csodálatos, misztikus törvénye, miszerint a három dolog – boldogság, szabadság, lelki nyugalom – amire legjobban vágyódunk az életben, mindig elérhető, ha azokat megadjuk valaki másnak.