Engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy vendégem versét amit, nekem - hozzám - rólam írt. Muszáj megmutatnom ezt Nektek is, mert gyönyörű. Köszönöm Dody

§   Kiss József        -       Ildikóka

Ahányszor a szemébe nézhetek,

Mindig van egy különös érzetem,

Hogy talán egy szép illúzió csak,

Szökött angyal itt, inkognitóban.

Jóságos ölében én úgy vagyok,

Mint anyaméhben lakó magzatok.

Nincs időkényszer, nincsen rohanás,

Lélekékszer a halk szívdobbanás.

A külvilág hangjai beszöknek,

De felettem angyalok őrködnek.

Minden érintés egy újabb csoda,

Szívélyesen békés úrvacsora.

Szelíd szavai szívembe bújnak:

Előre tekints; ne bánd a múltat!

Szeresd magadat, mert megérdemled,

Ha megbékélsz, az ég is rád nevet!

Soha nem vádol, dönt, vagy utasít,

Talán nem is Ő szüli szavait.

Úgy árad az isteni szeretet,

Nyomába sem érhet a képzelet!

Zavarba ejtő harmóniája

Tiszta fényt vet az egész világra.

Ami eddig rút volt, széppé válik,

Megtett útból csak az emlék számít.

És mindig fáj kicsit az ébredés,

Valami folyton újjászületés.

A lélek tehát mindig arra vár,

Mikor térhet újra haza már!

2011 09. 20.